Ez az oldal nem jött volna létre, ha nincs a kettős állampolgárság témája. Hogy mi lesz belőle (mármint az oldalból), az kérdéses. A szavazás úgy végződött, ahogy a sors megírta neki.
Természetesen falra hányt borsó, amit ide írok, de sajnos vagyok akkora barom, hogy nem tudom megállni a dolgot.
A lényeg: ezentúl, ha azt mondaná nekem egy román, hogy hazátlan, "bozgor" vagyok, sajnos kétszeresen igaza lesz.
És ezt megköszönhetjük a nemzettársainknak, akik nem tudták felfogni, hogy messze nem két-három párt versengéséről van szó, hanem arról, hogy nagyon sok százezer ember elég nagy bajban van ahhoz, hogy ez a kérdés igenis megválaszolásra várjon.
Gondolj bele, kedves Olvasó: a minket körülvevő országok ezt a kettős állampolgárságot simán megadták a más országokban élő azonos nemzetiségűeknek, mert ez így volt normális. Itt, Magyarországon hatalmas cirkusz és politikai csatározások árán lehetett elérni, hogy a nép szavazzon, mert ha igen lesz a végeredmény, akkor kénytelen-kelletlen az Országgyűlésnek törvényt kell alkotnia az üggyel kacsolatban. Már ez mérhetetlen szégyene ennek az országnak, engedtessék meg, hogy ezt mondjam. Aztán az már természetes folyománya ennek a rémálomnak, hogy a társadalom elutasítja ezt a kezdeményezést, mert 1. eleve nem különösebben szimpatizál a külhoni magyarsággal, 2. hitt a riogatásoknak. Ezt a második pontot fogom valamennyire boncolgatni, amennyire tőlem telik.